Néhány napra volt szerencsém az albán vendégszeretetet élvezni, és természetesen a pizzát sem akartam kihagyni. Tiranában láttam a jó pizzának a legnagyobb esélyét, és bár kis szerencse is kellett hozzá, szerencsére bejött!
A szerencsét azért említem, mert bizony nem ez az egység volt az első helyek egyikén mondjuk Tripadvisoron, de azt rögtön láttam, hogy az ott megtalálható pizzák annyira nem feltétlenül szimpatikusak, vagy másképp mondva nem keltették fel az érdeklődésemet itt a kurrens nápolyira való vágyakozásban.
Szerencsére a Pizzarte a szállásunk, valamint a Szkander bég tér közelében volt, így nem is kellett messzire menni, egyedül a Google Maps trükközött meg, mivel szerinte az utca kellős közepén, az úttesten volt a hely, de tekintve a kartográfia és Albánia viszonyát, amit az elmúlt napokban tapasztaltunk, azon sem lepődtünk volna meg, ha konkrétan egy szatócsüzlet van az adott helyen.
Visszatérve, maga a Pizzarte nem kifejezetten nagy (olyan 30-35-en tudnak leülni), de a háttérben fellelhető hatalmas fatüzelésű kemence okot ad a bizakodásra. A Facebook oldalukról annyi kiderül, hogy ők voltak az elsők, akik elhozták Albániába a nápolyi pizza vonalat, és az is, hogy 5 Stagioni liszttel dolgoznak.
Kíváncsi vagy pizzás hírekre, infókra, szeretnél egy jót dumálni a többi Pizzaimádóval, vagy csak nem akarsz lemaradni a legfrissebb postokról? Csatlakozz a Pizzaimádók Társaságához!
Kétféle nagyságú pizza volt, egy normál és egy extra, nekem nyilván félelmemben, hogy éhen fogok halni, be kellett kérni az utóbbit, de erről majd egy kicsit később. Az étlap elég hosszú volt, voltak rajta Verace és Italia Special tételek, összesen olyan 40, plusz még a hátoldalon is volt valami, talán calzone.
Négyen voltunk, négy különbözőt rendeltünk: volt egy Prosciutto e funghi, egy Positano, egy Ischia, és egy Tartuffo. A normál pizza volt a 30-32-es, tányér méretű, a fullos pedig ennél jóval nagyobb, azt már csak egy hatalmas fadeszkán merték felszolgálni - nyilván nem is bírtam megenni, szóval ez jó tanulság lehet, szerencsére elvitelre is csomagoltak.
A tésztája viszont mindkettőnek zseniálisan jó volt, nem tudom, mi volt a titka, de tökéletesen sült, finom, levegős - szerintem egyik legjobb tészta volt, amit mostanában ettem. Most pedig nézzük, melyik pizza, mit tudott:
Prosciutto e funghi: amit a neve is igér, gombás, sonkás, de jó alapanyagokkal, egy biztos választás az élet bizonytalanságában. A Positano sem volt túlbonyolítva: fehér alap, azon pikáns szalámi, koktélparadicsom, valamint mozzarella kapot helyett.
Az Ischiára provola került, szintén szalámi, gomba, olívabogyó, valamint rukkola. A Tartuffo, nevének megfelelően kapott egy szarvasgombás krémes alapot, vargánya gombát, valamint szintén rukkolát. A pizzák feltétei sem okoztak csalódást a tésztához képest: pont megfelelő mennyiség, illetve ízvilág jellemezte őket, szóval ha arra jártok, nagyon is tudom őket ajánlani, de szerintem ez a képeken is átjön.
A pizzákért összesen egy kör sörrel fizettünk 3790 Lek-et, amit ha 2.5-tel szorzunk, jön ki a forintosított ár, amely olyan 9500 körül mozog, és bizony nagyon rendben van. A Pizzarte nálam megkapta a “Pizza Blog Approved” pecsétet - mindenképpen ajánlott!
Elérhetőség: https://www.facebook.com/pizzArte27/