Az események gyorsan eszkalálódtak, ugyanis bejelentkeztem egy pizzatanfolyamra, abból is a legautentikusabbra, és meg sem álltam egyenesen Nápolyig!

Az AVPN nem mást takar, mint Associazione Verace Pizza Napoletana, azaz a Valódi Nápolyi Pizza Szövetsége. Ők még a nyolcvanas évek közepe táján lefektették a nápolyi pizza alapreceptjét rengeteg olyan család összefogásával, akik már régóta készítik ezt a klasszikust. Ennek a szervezetnek van egy tíznapos, elég intenzív tanfolyama, melyen eléggé reprezentáljuk a magyar diákok létszámát, akik valaha megfordultak erre.

Alapvetően a cél ennek az intenzív tanfolyamnak az elvégzésével, hogy jobban megértsem a pizza kémiáját, mitől lesz jó, mire kell odafigyelni, az anyaghasználatot, technikákat, valamint a minőségbiztosítást.

Klasszikus nápolyi pizzának ugye két fajtát ismernek el, a Margheritát és a Marinarát, úgyhogy javarészt ezzel, illetve az alapokkal foglalkozik a kurzus: milyen a jó liszt, paradicsom, olívaolaj, bazsalikom, és nagyjából ennyi.

Nem is tudom, mikor ültem utoljára az iskolapadban, gasztro-téren még soha, úgyhogy eléggé izgalmas a dolog, főleg, hogy reggel tíztől este hétig van oktatás. Első pár napban a fele elmélet, a másik fele pedig gyakorlat egy elég jól felszerelt konyhában, aztán néhány nap elteltével majd az egész napunkat a konyhában fogjuk tölteni, valamint megyünk obszerválni egy valódi pizzériába is.

Eddig az első két nap ment le, volt szó az alapokról, a lisztről, majd pedig gyúrtunk és bogyóztunk pizzatésztát géppel, majd pedig kézzel is.

A második nap anyaga már húzósabb volt, nekiálltunk végigvenni az alapanyagokat: tanultunk az olívaolajról, a paradicsomról, sajtokról, majd belekezdtünk a lisztbe is, amiről alapból napokat lehetne beszélni.

A gyakorlaton begyújtottuk mindkét kemencét, volt szó a fa, illetve gáz előnyeiről, hátrányairól is, azután pedig a nápolyi paskolás technikáját mutatták be, utána meg ledagasztottunk két kiló tésztát kézzel, majd 20-at géppel, melyeket végül ki is gombócoltunk.

A kurzus végén vizsga is lesz, mely után megkapjuk azt a papírt, amit a suli állít ki - és az igaz kaland akkor fog majd csak kezdődni, hiszen hazajövünk, és nekiállunk itthoni körülmények között gyúrni a tésztát - de erről majd később.

Ha nem szeretnél lemaradni a további izgalmas postokról a suliról, vagy van bármi, ami érdekel Nápollyal kapcsolatban, netán ajánlanátok olyan helyeket, ahová érdemes menni, és nincs benne a köztudatban, akkor azokat várjuk kommentben, vagy a Pizzaimádók Társasága releváns posztja alá!